Építészeti koncepció

Igazodva a Világkiállítás szlogenjéhez – „Jobb város, jobb élet” – a Magyar Pavilon építészetében az innováció, a kreativitás, a környezettudatosság vezérelvei mentén valósul meg. Az építészeti tervpályázat eredményhirdetése alapján a pavilon külső és belső kialakítását a fiatal építész, Lévai Tamás és csapata végzi. A mintegy húszfős gárda rendkívüli technikai megoldásokkal operálva teszi különlegessé az „egyen-létesítményt”.

A Pavilon kívülről

A Magyar Pavilon ötlete filozofikus irányból közelíti meg a “Jobb város, jobb élet” gondolatot. A Magyar bölcsességre és kreativitásra utalva a pavilon különleges tulajdonsága, hogy a hagyományos, mozgalmas bemutatók helyett sokkal inkább gondolkodásra készteti a látogatókat. Építészete és kivitele maga is közvetíti az ország üzenetét.

A pavilon építészeti installációja leképezi a város növekedését, a változás dinamikáját, érzékszervekkel megélhetővé, megtapasztalhatóvá teszi lüktető folyamatait. A fa installáció minden egyes eleme hangszerként viselkedik, a közel 600 mozgatott hangdoboz rendszere ezáltal hullámzó hang-teret képez. A pavilon struktúrája dinamikusan mozgó és egyben sűrűséget alkotó vertikális elemekből tevődik össze. A függesztett farudak sokasága erdőhöz hasonlatos, ritkulásai pedig tisztások üres tereit idézik, a város teresedéseihez hasonlatosan. Az installációt nappal a természetes fény szövi át, éjjel a hangdobozokba rejtett fénypontok változtatják csillagos égbolttá.