Művészet, kultúra, kreativitás

A magyar kultúra rendkívül sokszínű és gazdag, legyen szó zenéről, építészetről, irodalomról, képzőművészetekről, vagy gasztronómiáról. Évezredes hagyományaink – történelmünk sajátosságaiból adódóan – több különböző nép vonásait olvasztották magukba, és büszkék lehetünk arra, hogy kultúránk nem áll meg az országhatárokon sem. Nyelvünk egyediségéből fakadóan irodalmunk kevéssé ismert, azonban a magyar szerzők számára ez sem jelent akadályt a világhírnév elérésében. Nagy elismerésnek örvend például Márai Sándor, vagy az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre (Sorstalanság, 2002). A Magyar Kultúra Napját 1989 óta minden év január 22-én ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon véglegesítette a Himnusz kéziratát.

Zene

"A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados - évezredes - használatban csiszolódott népzenei hagyomány anyanyelvünkhöz hasonló érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket".

(Kodály Zoltán)

A népzene a magyar kultúra egyik legjelentősebb kifejezőeszköze, népünk történelme, nyelvünk és táncművészetünk tükröződik benne. Nyelvünkkel – amely a finn-ugor családba tartozik – ellentétben népzenénk gyökereit Belső-Ázsiában kereshetjük. Számos kutatás világít rá olyan hasonlóságokra, amelyek a kínai és a magyar népzene rokonságára utalnak.

Népzenénk az egyik legváltozatosabb és legsokszínűbb a világon. Két óriási zenei zseni, Bartók Béla és Kodály Zoltán ennek történelmi fontosságát és értékeit felismerve kezdett máig példátlan népdalgyűjtésbe az 1910-es években. Munkájuknak köszönhetően jelentősen emelkedett a hazai (nép)zenei oktatás színvonala.

A népzene mellett a magyar műzene is komoly hagyományokkal rendelkezik. Számos nagy névvel találkozunk akkor is, ha csupán a 20. századi magyar zene történetét tekintjük át. Ezen a területen is nagy hatása volt Kodály Zoltánnak és Bartók Bélának, akik – bár mindketten a népzene területén kezdték munkásságukat – eltérő irányban fejlődtek tovább. Kodály művészetében megmaradt az erőteljes népzenei hatás, Bartók sokkal inkább eltávolodott e vonulattól, és vált a világ zenetörténetének jelentős alakjává.

A 20. század fontos magyar zeneszerzői: Dohnányi Ernő, Weiner Leó, Balassa Sándor, Bozay Attila, Durkó Zsolt, Kocsár Miklós, Kurtág György, Láng István, Ligeti György, Maros Rudolf, Mihály András, Petrovics Emil, Soproni József, Szokolay Sándor, Szőllősy András, Dubrovay László, Eötvös Péter, Victor Máté, Decsényi János, Dukay Barnabás, Gyöngyösi Levente, Orbán György, Selmeczi György

Híres karmestereink: Doráti Antal, Ormándy Jenő, Reiner Frigyes, Solti György

Nem szabad említés nélkül hagyni a 19. század két legnagyobb magyar zeneszerzőjét, Erkel Ferencet és Liszt Ferencet. Erkel nevéhez fűződik a Himnusz zenéjén kívül a magyar nemzeti opera megteremtése. Liszt Ferenc már gyermekként külföldre került, zenei tehetségét kamatoztatva a világ komolyzenéjének meghatározó alakjává vált.

Könnyűzene

Az elmúlt 15 évben számos könnyűzenei fesztivál indult útnak, amelyek elsősorban a szórakozni vágyó ifjúságot célozzák meg. Ezek közé tartozik például a nemzetközileg is ismert és kedvelt Sziget Fesztivál, a Hegyalja Fesztivál, a VOLT Fesztivál, vagy a Balaton Sound, de számos további, országos és helyi jelentőségű rendezvény tarkítja a magyar kulturális életet.

Építészet

A magyarországi építészet terén egészen a honfoglalás és az államalapítás idejéig tekinthetünk vissza. A Szent István király korában szükségessé vált építkezéseken különböző országokból érkező mesteremberek és munkások dolgoztak, így a korabeli építményeken felfedezhetők voltak az itáliai építészetre jellemző vonások. A kialakulóban lévő magyarországi román stílus, amelynek jegyei elsősorban bazilikákon, egyházi építményeken volt tetten érhető.

Később bizánci, majd francia hatások érték a hazai építészetet. Esztergom francia kapcsolatainak köszönhetően jelent meg Magyarországon a ciszterci rend, amely újabb határozott stílust igyekezett meghonosítani és követni az építészetben. A 14. századig az egyházi és uralkodói épületeken figyelhetőek meg a különböző stílusok hatásai, majd a városi építészet virágkoraként emlegetett időszakban kialakultak a polgári építészet jellemző példái is. A reneszánsz, a török hódoltság ideje alatt erőteljessé váló muszlim építészet, majd a barokk kor mind értékes emlékeket hagytak saját érájukból a mai korra.

A 18. században ismét az egyházi építészet dominált. Ezeken az épületeken délnémet hatás mutatkozott, míg a világi építészetre inkább francia hatások érvényesültek: a versailles-i kastélyt követi a fertődi Esterházy-kastély, melyen már a rokokó is jelentkezik. A késő barokk kastélyépítészet legszebb példája gödöllői Grassalkovich-kastély. A kastély hatását jól mutatja, hogy Grassalkovich-kastélystílusról szokás beszélni.

A 18. és 19. századtól kezdve számtalan nagy magyar építész munkássága ért külön fejezeteket, csak néhány a legnagyobbak közül, egy-egy kiemelt jelentőségű művükkel:

Feszl Frigyes (Pesti Vigadó)

Hauszmann Alajos (New York-palota)

Hild József (Esztergomi bazilika)

Kós Károly (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy)

Lechner Ödön (Iparművészeti Múzeum)

Medgyaszay István (Veszprémi Petőfi Színház)

Péchy Mihály (Debreceni Nagytemplom)

Pollack Mihály (Magyar Nemzeti Múzeum)

Schulek Frigyes (Halászbástya)

Steindl Imre (Országház)

Ybl Miklós (Magyar Állami Operaház)

A 20. század különböző áramlatai rendkívül sokszínűvé tették a hazai építészetet. Az első magyar modern építészként Lajta Bélát tartják számon, aki Lechner Ödön törekvéseit igyekezett követni nyugati mintákkal való kísérletezésével. Az első világháború éles törést okozott a hazai építészetben majd a két világháború között nyertek teret az új és új irányzatok. Erős támogatást élvezett a Bauhaus stílus, amelynek meghonosítását a CIAM (Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa) magyarországi szervezete, a többek között Molnár Farkas, Fischer József és Breuer Marcell nevével fémjelzett szekció tűzte ki célul.

A második világháború utáni időszak az újjáépítésé volt, majd jött a jóformán minden egyéb törekvést felülíró szocreál, mint követendő mintakép. A kor legnagyobbjai Weiner Tibor, Farkasdy Zoltán, Jánossy György, Rimanóczy Gyula). A hatvanas évektől ismét helyet követeltek az újító gondolatok, a korszerű formák képviselői Farkasdy Zoltán, Finta József, Gulyás Zoltán, Jánossy György, Jurcsik Károly, Molnár Péter, és a sor folytatódhatna). A hagyományos formáktól elváló, úgynevezett organikus építészet két kiemelkedő alakja Csete György és Makovecz Imre. Utóbbi építészünk számos egyéb alkotása mellett világkiállítási környezetben is alkotott már maradandót: Makovecz Imre tervezte az 1992. évi Sevillai Expo magyar pavilonját.

Hudec László

Hudec László nevét Magyarországon kevesen ismerik, pedig a világban talán ő az egyik leghíresebb magyar építész. Hudec 1893-ban született Besztercebányán, az akkori Magyarország területén. Édesapja sikeres építési vállalkozó volt, így a szakmával hamar megismerkedett.

1910-ben iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1914-ben szerzett építész oklevelet. Ybl Ervin irodájában kezdett dolgozni, ám rövidesen be kellett vonulnia a magyar hadseregbe. Az I. világháború idején orosz hadifogságba esett, ahonnan két év után sikerült megszöknie, és Sanghajban letelepednie. Előbb egy amerikai építésziroda alkalmazásában állt, majd 1925-ben saját irodát alapított.

Összesen 65 épületet tervezett, amelyek közül számos még ma is áll. Épületei között találhatók lakóházak és közintézmények – színház, kórház, egyetem, templom, szálloda és kulturális központ – is. A század első felének legmagasabb sanghaji épülete szintén Hudec munkája: az 1934-ben épült, 83,8 méter magas, 22 emeletes Park Hotel egész Kelet-Ázsia legmagasabb épülete volt a két világháború között.

A magyar diplomácia kezdeményezésére 2008-ban Hudec-évet tartottak Sanghajban. Az építész életével és munkásságával számos kiadvány foglalkozott, az érdeklődők buszos túra keretében tekinthették meg Hudec még meglevő épületeit.

Gasztronómia

A gasztronómia a magyar kultúra egyik kiemelkedő különlegessége. Jellegét az alapanyagok változatossága, a fűszerezés és az elkészítéshez használt módszerek együttese alakítja. A magyar konyha bővelkedik ízletesebbnél ízletesebb fogásokban, bár a mai kor egészséges táplálkozásra vonatkozó elvárásainak nem mindenben felel meg. A hagyományos magyar receptekre a modern konyha talál olyan változatokat, amelyekkel a klasszikus ízek és az egészséges táplálkozás egyensúlya fenntartható. Legjellegzetesebb, és külföldön is ismert ételeink a gulyás, a halászlé, a töltött káposzta, a paprikás csirke, a paprikás krumpli, a disznótoros, a bableves és a túrós csusza.

A magyar gasztronómia szerves részét képezik a kiváló borok, amelyek rendkívül széles választékban állnak rendelkezésre. Legjelentősebb borvidékeink: Tokaj hegyalja, Eger, Szekszárd, Villány-Siklós, Badacsony, Sopron.

Italaink közül a világon egyedülálló a pálinka, amely tiszta gyümölcs lepárlásával készül. Az utóbbi évek erőfeszítéseinek köszönhetően Magyarország egyedüli névhasználója e nemes italnak, amely köré igényes, az ital identitására építő kultúra épül.

Hazánk rendkívül gazdag felszín alatti vizekben, amelyeknek jelentős része ásványvízként közvetlenül is hasznosítható. A magyarországi ásványvizek minőségét számos nemzetközi elismerés bizonyítja.